Futómese 95. rész: Démon a gardróbban

Mondtam már nektek, hogy mennyire bírom a futást a Gellért-hegyen? – kérdezte szerda reggel Szélboszorka a reggeliző asztal körül üldögélő brigádtól.

– Nem mondtad, de már elgondolkodtunk, hogy miért futsz fel  minden nap a szoborig – vigyorgott Kasha – A megoldási lehetőségek, hogy mazochista vagy, vagy megátkoztak vagy megbabonázták vagy szimplán szereted a hegyet hágni.

– Ne röhögjetek, de van ezen a hegyen valami jófajta mágia – merengett el Boszi – olyan megnyugtató, amikor a Duna oldali ösvényeken futok. Alattam a város, a Duna, körben a fák, mellettem a hegy sziklás oldala.

– Akkor nem kérdés, megbabonáztak – nyugtázta le Zelma.

– A könyvben, amit olvasok az van, hogy egy tündért átkoztak bele a Gellért-hegybe – mondta Széltündér – lehet, hogy azt érzed.

– Tündibündi, már mondtam, hogy azok a könyvek, amiket olvasol, azok nem történelemkönyvek – morgott türelmetlenül Boszi – Urban fantasy. Van valami valóságalapja, de az író a saját képzeletét erőteljesebben használja, mint a tényeket.

– Persze, mert a tényeket nem ismerheti – bólogatott Faith.

Széltündér másképp gondolta, de nem akart vitatkozni, amúgy meg édesmindegy, hogy mi az igazság a hegybe átkozott tündérről, mindent elolvas, ami hangyafasznyit is segíthet az átjáró megtalálásában. S ez az urban fantasy vagy, hogy a francba hívják, vastagon érinti a párhuzamos világok ügyét. Igaz, azt írja, hogy csak hét világ van és említést sem tesz a köztes világokról, amelyekben az isten bármilyen teremtménye csak úgy lóbálhatja a lábát a létezésben, tér és idő nélkül. Sőt egyes kortárs szerzők határozottan tagadják ennek a létezését. Pedig tuti, hogy létezik, mert Dunyha – Panni néni katatón macskája a szomszédban – is ott kempelt egy ideig, egy átok következtében. Aztán egy másik átok kilódította és azóta itt punnyad a szomszédban és erről az egészről csak Rímának mesélt, akit a rokonának tekint. A fekete párduc ezt a rokonsági dolgot nem igazán viszonozza, mert ő azért egy előkelő macskaféle, Dunyha meg csak egy lepukkant boszorkányból változott katatón, dagadt házimacskává, de az információt azért megtartotta.

A Gellért-hegy ügyét egyébként is pillanatok alatt háttérbe szorította egy nemvárt esemény. Történelem könyv ide vagy oda Széltündér megpróbálkozott egy-két dologgal, amit olvasott bennük.

– Nem lesz ennek jó vége – mesélte aggódva Szélboszorka Kiskirálylánynak a csütörtöki futás alkalmával – mindenhol azt a vacak átjárót keresi. Érzem én a saját felelősségemet is. Éldegéltünk szépen, nyugalomban, aztán kiástam a harci söprűmet és hadba indultam az Északnyugati Szél Boszorkánya ellen és azóta minden résből, lukból, égből, földből beesik hozzánk valami lény. Szerencsére eddig jófej a társaság, de ki tudhatja.

Kiskirálylány bólogatott volna, ha tudott volna, így csak együttérzően mondogatta, hogy "hátigen, hátigen".

Boszi pénteken mikor a hegyre indult, már egészen erősen érezte először a tarkója táján, majd a veséjénél, hogy itt valami baj lesz. Gellért püspök szobránál már a bal nagylábujjában is bizsergett, hogy nemsokára nagy zűr várható. A Várkert bazárnál aztán egy bringás majdnem a rakpartra taszította, de ezzel nem szűnt meg a bizsergés és aggódva futott haza.

S addigra már megvolt a baj.
Széltündér addig fényesített egy nyomorult kulcslukat, hogy legalább átlásson valamelyik másik világba, míg az két másodpercre tényleg átjáróvá változott, ami csak pont arra volt elég, hogy átpottyanjon rajta egy démon.

– Mi a hétszerkörbeszart nyüves cirokseprűért nem tudsz nyugtan maradni? – szedte le a tíz körméről Boszi Széltündért – és egyáltalán mi történt itt?

Végül Ríma mesélte el, mert ő volt szokás szerint a legnyugodtabb, hogy Széltündér buzgólkodásának következményeként idecsusszant ez a démon, majdnem pont bele Zelmába. Szegény sárkánylány, ha nem ugrik el gyorsan, most démonizáltan keringene a város felett, min egy sunyi bárányfelhő. Szerencsére elkerülte ez a csúfság, a démon a babzsák fotelre terült. A legborzasztóbb pedig az, hogy még simán legyilkolni sem lehetett, mert csak a jóisten tudja honnan jött és mi történt vele, de kómában van és rengeteg seb van rajta. A mágia etika pedig tiltja a sebesült, kérdéses személyiségű lények azonnali likvidálását.

S ha ez még nem lenne elég, a sebei sötétben világítanak, így a gardróbba kellett betenni éjszakára. Aggasztó. A sárkányok, tündérek, Ríma és Boszi az összes létező rést, lukat, repedést betömködték, nehogy újabb démon csusszanjon be.

Mert végül minden jó, ha az összes rés betapasztható.